Most hogy a nyár határozottan kánikulai "üzemmódba" kapcsolt, jóleső dolog beülni egy lehűtött moziba és popcornt majszolva filmezni, teljes kényelemben. Ezt tettem én is a minap és most beszámolnék friss mozis élményeimről. A legfrissebb film amit láttam: a Kandahár, melyet Ric Roman Waugh rendezett és Gerard Butler alakítja benne a főszerepet. A páros már összeszokottnak számít, hiszen előtte együtt dolgoztak a Támadás a Fehér Ház ellen harmadik epizódján és később a Greenland forgatásán is.
A kép forrása: latimes.com
Amit most összehoztak Kandahár címen, az nem egy megszokott csihi-puhi akció-orgia, temérdek klisével, hanem egy elgondolkodtatásra ösztönző rendhagyó mozi.
Az alaptörténet lényege egy tapasztalt CIA ügynök, Tom Harris (Gerard Butler) kálváriája Iránban és Afganisztánban. Az 53 éves ügynököt azért küldik Iránba, hogy segítsen ott megsemmisíteni egy titkos atomtelepet (a föld alatt). Az akció sikerrel zárul ugyan, de az iráni titkosszolgálat kideríti Tom szerepét és megbízza Fazard ezredest (Bahardor Foladi), hogy kerítse kézre és ölje meg az amerikait. Közben azonban Tom új megbízatást kap Roman Chalmerstől (Travis Fimmel), mely Afganisztánba szólítja. Így az irániak a szomszédos Afganisztánba indulnak a CIA ügynök elfogására. Az egészről értesül a pakisztáni titkosszolgálat is, ők Kahil Nasir (Ali Fazal) nevű ügynöküket küldik a térségbe, szintén Tom kézre-kerítéséért. (Itt azért megjegyezném: az nem teljesen tisztázódik, hogy a pakisztániak miért is avatkoznak az egészbe.) Mindenesetre az Afganisztánt uraló tálibok is becsekkolnak a Tomért folyó hajszába, mert ők is elfogását tervezik. Valódi hajsza indul tehát a Kandahárban rekedt Tom Harris ügynökért melyben az iráni titkosszolgálat, a pakisztáni kormány, az ISIS, az Al-Kaida és még a tálibok is az amerikait keresik. Egyenlőtlennek tűnik az egész, ám Tom a CIA legjobb embere és akad egy helybéli segítője is, az 55 éves Mohammad 'Mo' Doud (Navid Negahban). A két férfi együtt próbál kijutni Afganisztánból és bár eleinte súrlódások sokasága jellemzi kapcsolatukat, idővel összebarátkoznak. Mo a sógornőjét szeretné kimenekíteni a tálibok uralta országból, de sajnos nem találja a nőt. Tom ígéretet tesz arra, hogy később segíteni fog neki a kutatásban. A két férfiért folyó hajsza végül odáig fajul, hogy a helyszínre érkezik Roman is (Tom CIA összekötője), aki mindent megtesz kimenekítésükért. A végkifejlet egy élet-halál tűzharc a határon.
A leírtakból jól látszódik a script és a rendezés szándéka: ez pedig a muszlimok árnyaltabb bemutatása, azt sugallva a nézőknek, hogy nem a vallás a terrorizmus fő okozója, csupán felhasználják arra. Ezt a rendezői célt szolgálja például Mo karaktere, aki megbocsátó és az amerikaiakat segítő helyi muszlim. Aztán ott van a két üldöző is: az iráni Fazard és a pakisztáni Kahil, akiket emberi oldalukról mutatja be a forgatókönyv, egyáltalán nem démonizálva karaktereiket. Egyikük becsületes családapa Iránban, a másikuk pedig felvilágosult nézeteket valló mohamedán ügynök. Kahil a film elején például letorkolja a Pakisztán által fegyverekkel támogatott tálibokat, hogy ne öldököljenek annyit Agfanisztán-szerte értelmetlenül, különben nem kapnak több szállítmányt. Egy másik alkalommal pedig egy táliboknak dolgozó afgán kisfiúnak magyarázza el, hogy Allah nem feltétlenül azt tanítja az embereknek, amit a vallási fanatikusok állítanak.
Ha még ezek után sem lenne valakinek tiszta, hogy az iszlám nem ördögtől való: az egyik CIA vezető is muszlim vallású, hiszen Tom összekötője, Roman épp Allahot dicsérve hal meg, miközben a tálibokat lövi. Ezen a ponton azt érezhetjük: kicsit már-már görcsös és szájbarágós ez a fajta üzenet-átadás a nézők felé, mintha fejünkbe akarnák verni a leckét a vallási toleranciáról.
A kép forrása: IMDb
Ami az akció-jeleneteket illeti: azokból most sokkal kevesebbet kapunk, mint amit megszokhattunk (pláne egy Gerard Butler filmtől), hiszen a fő hangsúly most a mondanivalóra tevődik. Ettől picit néhol unalmasabb is a film. Ugyanakkor kapunk üldözéses jeleneteket, rengeteg lövöldözést és legfőképp: számtalan gyönyörű háttérképet illetve helyszínt az iráni sivatagról és az afganisztáni hegyvidékről.
A kiszámíthatatlanság is pozitívum, hiszen tényleg nem tudjuk, hogyan is zárul az egész: túléli e Harris ügynök illetve az afgán Mo vagy jön a drámaian tragikus halál a szabadulás küszöbén, közel a megmeneküléshez. Az amerikai CIA ezúttal jól vizsgázik, hiszen az egyik fejes úgy dönt: megsegíti a menekülőket a véghajrában és tüzet zúdíttat a tálib üldözőkre. A végkifejlet tehát mozgalmas: főhősünk és afgán segítője "kéz a kézben" menekülnek Amerikába, barátokként.
Ajánlom a Kandahárt mindazoknak, akik szeretik a háborús, kémes, terrorista-témájú thrillereket, melyekben izgalmas és pörgős akció-jelenetek is előfordulnak. Az értékelésem azért 75%, mert bár akciófilmnek gyengécske a Kandahár, nekem tetszik az a rendezői szándék, hogy valamiféle üzenetet és mondanivalót közvetítsen.
Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: Tyler Rake 2., Préda (Prey), Moonfall, Dunkirk, King's Man - Kezdetek, Ne nézz fel (2021), Megbocsáthatatlan, Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem, 
