Óriási várakozással ültem be az Elk*rtuk című magyar filmre, noha nem politizálok, csupán a történelmet szeretem és jól emlékszem a 2006-os eseményekre, melyeket vidéki lévén a TV képernyő elé szegeződve követtem végig annak idején. Viszont 15 évvel ezelőtt, az öszödi beszéd kiszivárogtatását követően [teljes szövege itt olvasható] több barátom is jelen volt a főbb megmozdulásokon: a TV székház ostrománál szeptember 18-án este és az október 23-i tüntetésen is az Astoriánál illetve a Deákon. Mindezeken túl hallottam véleményeket mindkét oldalról (pesti rendőr ismerőstől és tüntetőtől egyaránt) arról, hogy mi is zajlott szerintük valójában a kritikus estéken. Ilyen előzmények után került magas szintre várakozásom a brit rendező, Keith English filmje iránt.
A kép forrása: 24.hu
Először a karakterekről. Az akkori események legfontosabb szereplőit közül néhányan az Elk*rtukban valamiért fajsúlyos szerepet kapnak. Ilyen például Szilvásy György, aki 2006 őszén a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt (mondhatni Gyurcsány jobb keze), bár a film már 2006 őszén titok-miniszterként szerepelteti. (Ezt a beosztást csak 2007 júniusában kapta meg.) Őt Bede-Fazekas Szabolcs alakítja (szerintem zseniálisan). Mellette kiemelt jelentőségű a produkcióban Hann Endre a Medián közvélemény-kutató cég feje (Bokor Barna) és Dobrev Klára, az akkori miniszterelnök felesége (Gubás Gabi). A 2006-os események másodvonalában szerepelteti a produkció Jánosi Ferenc honvédelmi minisztert (Őze Áron) és Gál J. Zoltán politikai államtitkárt (Jánosi Ferenc) illetve a 2006-ban még közvélemény-kutató Karácsony Gergelyt (Marosán Csaba). Néhány jelenetben bukkan fel csupán Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány is (akit sajnos nem tudtam kideríteni, hogy ki alakít a filmben, noha felismertem a karaktert). Az első problémám a filmmel kapcsolatban éppen a kiemelt figurákkal kapcsolatos: valóban rajtuk múltak azoknak a bizonyos napoknak a végzetes hibái? Gergényi persze oké (bár őt látjuk legkevesebbet a filmben) és Szilvásy is érthető (bár ő már kevésbé) viszont a többiek túlexponálása számomra teljesen érthetetlen. Főleg Hann Endréé.
Felül Hann Endre és mellette az őt alakító Bokor Barna, alul Szilvásy György, mellette Bede-Fazekas Szabolcs. A montázs forrásai: nepszava.hu és inacioangelos.wordpress.com
Tovább lépve érdemes megjegyezni, hogy a film 4 fontos üzenete egyértelművé teszi, hogy a készítők és producerek (film-támogatók) mit gondolnak 2006 őszének eseményeiről. Ezek a következők: 1.) A Balatonöszödön zárt körben elhangzott Gyurcsány-beszédet maga az MSZP szivárogtatta ki, hogy megelőzze az egészről akkoriban értesülő ellenzéket, mert így a hirtelen meginduló fővárosi tömegmegmozdulások rossz színben tüntették fel a tiltakozókat és mérsékelték (mondhatni: "figyelem-elterelték") a beszéd nemzet-sértő mondatainak bántó élét. 2.) A Szilvásy körüli tanácsadó-kör (mely szerintem egyáltalán nem valószínű, hogy azokból állt volna akiket a film megnevez [szerk.megj]) nyolc nappal a tiltakozások előtt már tudott a beszéd illetéktelen kezekbe kikerüléséről, így kidolgozhattak egy tervet az események "kezelésére" és irányítására. 3.) A TV székháznál a hatóságok szándékosan nem küldtek utánpótlást az épület rendőri felmentésére, hogy aztán fondorlatos módon a tüntetők és zavargók tömege náci-fasiszta csőcseléknek legyen beállítható. 4.) Október 23-án a rendőrök direkt tolták a harcias tiltakozókat az Astoria békés megjelentjeire (a Fidesz-gyűlés megemlékezőire), hogy aztán jól erőt demonstrálhassanak. Ekkor hangzik el a Dobrev Klárát leginkább démonizáló mondat a filmben (Hann Endre civileket féltő felvetésére) miszerint a tömeg békés tagjai "járulékos veszteségek" csupán, ha megindul a rendőr attack.) Ami a film 4 politikai üzenetét illeti: mindenki maga döntse el, mennyire hihetőek ezek mozgató-rugók és mennyire vehetőek komolyan egyáltalán. Vagy tényleg így volt vagy nem (ez utóbbi esetben egy nagyot hibázó miniszterelnök vezetésének kapkodásáról beszélhetünk, illetve a nagyon rosszul felmért helyzetek szervezetlen kezeléséről)
Itt érdemes megjegyezni, hogy a mai napig nem került egyértelmű megnevezésre azoknak a szocialista politikusoknak a neve, akik az öszödi beszéd hangfelvételét "közkincsé" tették (ami aztán eljutott az ellenzékhez és kiváltotta Szilvásyékban, hogy megelőzve a Fideszt, inkább ők maguk hozzák nyilvánosságra). Felmerült Szili Katalin, Szekeres Imre és Baja Ferenc, sőt Szanyi Tibor neve is, de bizonyosság máig nincs az ügyben. Akad olyan vélemény is, mely szerint maga Gyurcsány szivárogtatta ki, mert azt hitte, hogy ez egy őszinte, remek beszéd, mely növelni fogja népszerűségét, csak éppen fordítva sült el az egész.
Kép: részlet a filmből. Forrás: valaszonline.hu
És most a filmről dramaturgiai alapon. Azt kell mondjam a film önmagában véve, leszámítva az eddig említett politikai vonatkozásokat egyáltalán nem rossz. A rendezés profi, a tempó pörgős, a figyelem-felkeltés folyamatos, a színészi alakítások színvonalasnak mondhatóak. Jó az alap-megközelítés is: egy fiatal 30-as tévés újságíró, Nándi (Mózes András) és nagyon csinos közvélemény-kutató barátnője, Réka (Bánovits Vivianne) felismerik a hatalmon lévő elit sunyi ravaszkodásait és a közvéleményt manipuláló húzásait sőt bűneit, (a kiszivárogtatott öszödi beszéd keltette megmozdulások kapcsán) így magán-akciókba kezdenek. Ilyen az is, amikor rájönnek: a TV székházhoz szándékosan nem küldenek felmentő rendőr-egységeket, hogy az ország felháborodjon a fővárosi csőcselék tombolásain és a zavargókkal foglalkozzanak ne az egészet elindító beszéddel. Tenni akarnak ennek nyilvánosságra hozásáért. (Itt jegyezhető meg, hogy ezen az alapon az ellenzék is csinálhatna egy filmet arról a nem minden alapot nélkülöző feltételezésről, hogy a TV székháznál felbukkanó, felheccelt és a B-közép futball hulligánokhoz kísértetiesen hasonlító első sorok tagjait az akkori ellenzék Fideszes prominensei küldték a helyszínre. Ha egyszer készül ilyen film, én arra is kíváncsi leszek.) Mindenesetre a TV székház ostromának bemutatása az egyik legjobb jelenet a filmben. Tökéletesen visszaadja ugyanis a rendőrök kétségbeesett helyzetét és hangulatát a túlerőben lévő támadók rohama alatt.
A kép forrása: origo.hu
Elismerés illeti a gyönyörű Bánovits Vivianne alakítását és a magam részéről Bede-Fazekas Szabolcs játékát is, aki lehengerlő határozottsággal jeleníti meg a mindenható titok-miniszter hatalmat szimbolizáló alakját. Ami Gubás Gabit illeti, mindig szerettem az alakításait, de ezúttal nem tudtam kellőképpen értékelni, mert képtelen voltam elvonatkoztatni az általa megformált karakter manipulatív ábrázolásától. Kétségtelen hogy Dobrev Klárát aktuálpolitikai okokból kellett 2006 főbűnösének beállítani, ami nem csak képtelenség de átlátszó propaganda-fogás is. A film hihetőnek tűnő és nevetségesen hatásvadász elemei kb egyenlő arányban jellemzik a forgatókönyvet. Jók például a menekülős részek (amikor Rékát üldözik, vagy az utcán oszlatják a tömeget) de túlzóak azok a helyzetek, amikor a miniszterelnök felesége dönt százezres tömegeket érintő oszlatási, rendőrségi ügyekben. Temérdek scene került egyértelműen politikai céllal a filmbe, melyeket rögtön kiszúr az ember.
A kép forrása: beol.hu
A központi szereplő, Réka alakja árnyaltan, néhol ellentmondásosan kerül bemutatásra: kezdetben tiszteli főnökét, Hann Endrét, majd meglátja benne az opportunistát, aki elveit is félreteszi a karrierért, majd újra tisztelni kezdi, sőt mi több véleményére kíváncsi. A néző végig Réka szemével látja az eseményeket és válik a csinos közvélemény-kutató szurkolójává. A történet végére Réka már-már népi hős, az igazság bajnoka, aki önfeláldozó akcióval próbálja lebuktatni a gonosz hatalmasokat, elsősorban a fő-fő gonosz first ladyt. Még a nép gyermekeként megjelenő taxis is neki szurkol, hogy ugyan tüntesse már el a böszmét és a minden szálat kezében tartó feleséget. (Ha irodalmi analógiát keresnék, akkor Dobrev Klára filmbeli beállításáról Alexander Dumas Három testőrének Milady karaktere jutna eszembe, aki ördögien gonosz, de akit végül a hős testőrök elfognak.) Csakhogy a filmbeli történetben nem győzhet az igazság, csak a gaz elnyomók, akik megússzák a felelősségre vonást és lebukást.
Az Elk*rtuk semmiképp sem történelmi film, bár lehetett volna az belőle. Igazság szerint kár érte, mert a színészeken nem múlott minőségibb és jobb célt szolgáló (az események mozgatórugóit objektíven vizsgáló) kivitele. Mégis szórakoztató a maga nemében, ha valaki nem veszi készpénznek sugalmazásait. Értékelésem a dramaturgiára 50% (ha politikai krimiként vagy thrillerként nézzük) a "tényfeltáró" jellegére pedig 10%.
