A 2013-ban megjelent Snowpiercer - Túlélők viadala Bong Joon-ho rendezésében és Chris Evans főszereplésével kedvező fogadtatásban részesült annak idején mind a kritikusok, mind pedig a filmkedvelők oldaláról és az év egyik sikerfilmje lett.  A Rotten tomatoes jelenleg 94%-ra értékeli (tomatometer), ami még akkor is figyelemreméltó, ha közben az IMDb-n 7,1 ponton áll ami ugyan szintén nem rossz eredmény, de valós értékén alul pontozza a filmet. Bár hivatalos besorolás akciófilmként jegyzi, valójában egy sok jelentéssel bíró társadalmi disztópia, mely egy különleges forradalom vízióját tárja elénk.

Az elnyomottak, kizsákmányoltak, kiszolgáltatottak rétege egy nap megunja az önkényt és egy alkalmas vezető, a bátor és harcias Curtis Everett (Chris Evans) mögé beállva fellázad elnyomói ellen (a diktátorra támadva). Az egész helyszíne pedig egy folyton száguldó vonat, mely a teljesen kihalt, jéggé fagyott Föld bolygó egyetlen túlélőhelye. Az emberiség a globális felmelegedésre ugyanis rossz választ ad (lehűlést gerjesztő anyagot juttatott a légkörbe), mely fordítva elsülve globális megfagyást okoz, kipusztítva az emberiséget. Azaz csak majdnem kipusztítva, mert egy évtizedek óta mozgásban lévő, a Földön körbe-körbe száguldó vonat több ezer utasa és lakója túléli az egészet. Csakhogy óriási különbségek alakulnak ki a szerelvényen: a mozdonyt egy diktátor uralja, Wilford (Ed Harris), aki mindenkinek parancsol, a vonat első fele kiváltságosokkal teli, akik jó módban élnek, a végében pedig szörnyű körülmények között kiszolgáltatottak nyomorognak, katonák által kordában tartva. Ám ők a leginkább összetartóak.

Hogy mi fogott meg a Snowpiercer világában? Többek közt különlegessége, harciassága, küzdőszelleme és egy lehetséges, szörnyű jövőkép megjósolásának lehetősége. De milyen világ is ez? Kemény, rideg és kegyetlen. A vonat végében élők közt felértékelődik a barátság, mert csak ez maradt számukra. Kitartanak egymás mellett, törődnek a másikkal és közösen küzdenek szabadságukért. Kevés örömben van részük, Curtisnek nincs barátnője és bár az emberek egy része párjával él, a többségének nincs semmi mása az égvilágon.

A film alaphangulata pesszimista és szürreális, a fontos karakterek mind egymás után halnak meg a harcban, ahogyan vezérüket követik a lázadás során és haladnak a vonat eleje felé. Eőször Curtis jobbkeze és barátja, Edgar (Jamie Bell) hal meg, majd a vonat nagy öregje, Gilliam (John Hurt) végül másik két jó barátja, Tanya (Octavia Spencer) és Andrew (Ewen Bremner), legvégül önkéntes testőre, Grey (Luke Pasqualino). A kudarc, a tragédia és dráma minden percben tapintható. A Snowpiercer világa a küzdés világa, a mindennapi túlélés terepe, a veszteségek átélésének helyszíne, ahol nehéz megőrizni a tovább-élésbe vetett hitet.

Nem tagadom sok párhuzamot érzek ennek a világnak a mindennapjai és jelenlegi életem mindennapjai között. A hiábavalóság, a felesleges harc, a monotónia, a kudarcok sorozata, a társtalanság és a mindent beborító állandó szürkeség illetve örök pesszimizmus valahogyan rokoníthatóak köztem és Curtis Everett karaktere (illetve élete) között. Ahogyan ő is sorra veszít el mindenkit maga körül, csak éppen nagyon rövid idő alatt és ahogyan nálam is történik ez sokkal lassabban az közel áll egymáshoz. A történet zárása pedig kétértelmű, nehezen megfejthető, ahogyan sokunk életének finise is.

A Snowpiercer remek film rengeteg tanulsággal, jó akciójelenetekkel, drámával, izgalommal és Chris Evans óriási alakításával. Az "árnyékos oldalon" élők számára szinte "kötelező" film.