Matthew Vaughn brit producer és rendező harmadik Kingsman filmje egy korábbiaktól teljesen elérő stílusú kaland-áradat, mégpedig egy 131 percnyi játékos (de maratoni) történelemórába "ágyazva". Alapállás két századfordulós talány: egyrészt: lehetséges e, hogy a történelem-könyvekből (és tanulmányainkból is) jól ismert első világháborús konfliktus-rendszer mögött egy titkos társaság állt egyetlen vezetővel? Másrészt: lehetséges e, hogy ezzel a bizonyos titokzatos személlyel (és szervezetével) csupán egyetlen nagyon kis létszámú, de az angol király által támogatott csoport vette fel a harcot, akiket úgy hívtak: Kingsman? Vaughn filmje mindkét kérdésre "igen" választ ad. 
A kép forrása: link
Sőt, a script meg is nevezi a feleket: egyik oldalon Orlandó gróf áll, Oxford hercege (Ralph Fiennes), a hozzá tartozó "harcostársakkal" - így különleges képességű házvezetőnőjével Pollyval (Gemma Arterton), inasával, Sholával (Djimon Hounsou) és fiával, Conráddal (Harris Dickinson) - a másikon pedig a történelemből jól ismert figurák csapata, Gavrilo Princippel, Mata Harival, Raszputyinnal és persze az utolsó pillanatig rejtélyes főgonosszal. Együttesen erősek, ügyesek és alapjaiban tudják befolyásolni Európa sorsát. De kik is ők?
Gavrilo Princip onnan lehet ismerős, hogy ő lőtte le 1914 június 28-án Szarajevóban az osztrák trónörököst (Ferenc Ferdinándot), Raszputyin onnan emlékezetes, hogy II. Miklós orosz cár tanácsadójaként (és misztikus, gyógyító szerzeteseként) kétes hírnevet szerzett magának, Mata Hari pedig hírhedt kémnő volt a németek szolgálatában. Ők hárman és még néhány nagyon befolyásos tanácsadó a német császári udvarban és a főbb monarchiákban összefognak egy "pásztor" nevű vezető irányítása alatt, hogy Angliát megbüntessék és az általuk gerjesztett világháború vesztesévé tegyék.
A kép forrása: link
És kik azok, akik megállítanák őket? Oxford hercege természetesen, aki fényűző és hatalmas kastélyban él és kiváló kapcsolatokkal rendelkezik mind a brit hadsereg, mind pedig a királyi udvar felé. Önszorgalomból teljesen magától kezdi kialakítani alig három fős kis csapatát az európai események megfigyelésére. Később ebbe a csapatba veszi be fiát is, a 18 éves Conradot, akinek rögtön egy moszkvai feladatot szán: neki kell lekötnie Raszputyint, amíg a többiek megmérgezését próbálják megoldani. Az akció azonban nem várt nehézségekkel zárul de megindul a Kingsman szabóságot bázisul használó első igazi titkosszolgálat akció-sorozata.
A Kingsman kezdetek minden szempontból eltér a két korábbi, Taron Egerton jegyezte résztől. Itt ugyanis nem az akciójelenetek a fontosak, hanem maga a sztori és a sajátos stílus, melyben sokkal összetettebb karaktereket, illetve sokkal több érzelmet is kapunk. Ralph Fiennes bár a napokban (december 22-én) töltötte be az 59-et, elképesztően jó formában tolja végig az akció-jeleneteket. Pedig nincs könnyű dolga: vívnia kell a pörgő-forgó Raszputyinnal, sziklafalon kell felmásznia és közelharcba is kell bocsátkoznia legvégül a főgonosszal.
A kép forrása: link
Apropó főgonosz: személye abszolute meglepetés (természetesen nem árulom el, hogy ki az), de ami motivációit illeti: nem éppen kidolgozottak és indokoltak. Viszont aki alakítja, hihető a szerepben és végtére is ez a lényeg. Karaktere gyűlöli Angliát, gyűlöli az európai arisztokráciát és gyűlöli a három legnagyobb hatalmat képviselő uralkodót is (az unokatestvéreket): V. Györgyöt, II. Vilmost és II. Miklóst. Mindent meg is tesz bukásukért, sorra foglalkoztatva a történelem furcsa alakjait (a már említett hármast: Mata Harit, Gavrilo Principet és Raszputyint), sőt még Lenin is felbukkan köreiben.
A King's Man kezdetek legnagyobb részt akciófilm, kisebb részben szövevényes krimi és lesújtó dráma, miközben ambivalens módon rengeteg vígjátéki elemet is tartalmaz. Erősen rámegy arra, hogy a történelem iránt érdeklődőket meghökkentse minden ismert esemény alternatív háttér-magyarázataival. Ebből következően azok, akik nem nagy történelem fanok, talán kevéssé értékelik (sőt talán unják is). Mivel én nem tartozom közéjük, sőt hivatásom a történelem, nagyon élveztem a film minden percét. Ami a szereplőket illeti: Ralph Fiennes szerintem zseniális a karakterében, az ifjú Conradot alakító Harris Dickinson kicsit sótlan alakítást nyújt, Gemma Arterton viszont vonzó, izgalmas és szexi a hírszerző-nevelőnő szerepében. Matthew Goode új oldaláról mutatkozik meg, ugyanis nálam a 2010-es Szökőhév című romantikus vígjátékban még nem mutatta meg, hogy képes drámai és gonosz karakterek megformálására is.
Nagyon jók a képi beállítások, a századfordulós és világháborús városképek, front-hátterek illetve helyszínek megjelenítése. Mi kell még egy stílusos kaland-akciófilmhez? Értékelésem erős 75%.
Ajánlom azon akciófilm kedvelőknek, akik szeretik a századfordulós jeleneteket és a történelmet, illetve azoknak, akiknek bejött a 2009-es és 2011-es Sherlock Holmes Robert Downey Juniorra, mert hasonló a stílus, hasonló a humor és hasonló a korszak is.
B.Ú.É.K. minden kedves olvasómnak!
Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: Ne nézz fel (2021), Megbocsáthatatlan, Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem, 
