Hamarosan az egyik legnagyobb TV csatorna tűzi műsorára (hétvégén) az Amerika Kapitány trilógia középső epizódját, így most azok is megnézhetik ezt a különleges filmet, akik az elmúlt 7 évben valahogyan elkerülték. De miről is van szó, honnan ered a karakter és mitől annyira sikeres?

Kép forrása: marvel.com

Kezdjük egy személyes gondolattal: ha Marvel-szuperhősök, akkor Vasember, Peter Quill és Amerika Kapitány; nálam ők hárman az abszolút elsők, ha az MCU (Marvel Cinameatic Universe) világába tévedek. Márpedig sokszor "tévedek oda" hiszen a TOP 12 kedvenc filmem listájára két Marvelt is felvettem: a Galaxis őrzőit és az Amerika Kapitány filmeket. Amerika Kapitány alakja Joe Simon és Jack Kirby képregényírók fejében született meg a II. világháború első évei alatt, New Yorkban. A karakter legelőször 1940 decemberében jelent meg a Timely Comics egyik képregény-füzet sorozatában (mely a Captain America Comics nevet viselte).

A kép forrása: link

A csillagsávos ruhába és pajzsba öltözött figurát rögtön mindenki megszerette, hiszen olyan korban harcolt a gonosz ellen, melyben a világnak nagyon nagy szüksége volt hősökre. Gonosznak persze ott volt akkoriban Hitler és a nácizmus, a hősök viszont elvéreztek és sorra meghaltak a frontokon. Kivéve Amerika Kapitányt, aki mindig győzni tudott.

A karakter valódi neve: Steve Rogers és a háború kitörésekor csupán egy átlagos életű amerikai fiatal, aki csak alacsony és törékeny termete miatt lóg ki a fiatalok közül. Különlegessé akkor válik, amikor ragaszkodva ahhoz, hogy ő is katonai szolgálatba lépjen, felfigyel rá egy tudós, Erskine professzor. A hadseregnek dolgozó kutatónak tetszik, hogy az aprócska termetű, vékonyka kis ember is ugyanúgy harcolnia akar, mint termetes társai, annak dacára, hogy számtalan egészségügyi problémája miatt minden sorozáson kiszuperálják a katona-orvosok. Amikor pedig egyszer véletlenül meghallja amint a kötelesség-tudatról beszél (legjobb barátjának, Bucky Barnes -nak), elhatározza, hogy őt kéri fel kísérletei alanyának, vagyis őt teszi szuper-katonává. Rogers örül a felkérésnek és el is vállalja, így a 163 centis, 45 kilós emberkéből egyetlen kísérlet eredményeképp egy csapásra  egy 188 centi magas 100 kilós atléta lesz, kidolgozott izomzattal. (Bár tegyük hozzá, a Rogerst alakító Chris Evans "csak" 183 centi a valóságban.) Az új Steve Rogers mindenesetre villámgyors, erős, fáradhatatlan és minden téren kimagaslóan jól teljesítő katonává válik.

Bár a hadsereg csak propaganda célokra használja - színpadokon játszatva vele a szuper-katonát, Amerika kapitányként - Rogers valójában a nácik szervezeteiből kiváló és még a Hitleristáknál is veszélyesebb Hidra nevű szervezet nyomába ered. Eközben alakul ki sajátos egyenruhája, mely voltaképp a fellépéseiből kölcsönzött csillagsávos ruha továbbfejlesztett változata. Pajzsa vibrániumból van (egy nem földi eredetű anyagból, mely egy meteorit-becsapódással került bolygónkra) és szinte mindennek ellenáll. Küzdelme során leszámol a Hidrával (legalábbis úgy tűnik) de közbe gépével lezuhan az északi sarkon. Teste 70 évre hibernálódik és csak 2011-ben kerül újra elő.

A kép forrása: link

Amerika Kapitány a későbbiekben még kétszer menti meg a világot a jók élére állva. A tél katonája című 2014-es részben és a Polgárháború című, 2016-os epizódban. A rendezői feladatokat mindkét esetben a Russo-testvérek látják el, Amerika Kapitányt pedig mindkét esetben Chris Evans alakítja (mégpedig zseniálisan). A Tél katonája (Captain America: The Winter Soldier) sztoriban Rogers már a mában él, megismeri Falcont (Anthony Mackie), aki hű társává válik és közeli barátja lesz Natasa is (Scarlett Johansson). Ám ezúttal a középpontban Bucky Barnes áll (Sebastian Stan), aki Rogers gyerekkori barátja és akiről kiderül, hogy még nagyon is él, sőt a Hidrának dolgozik. Átprogramozták ugyanis központi idegrendszerét, így már nem önmaga. Ugyanakkor nagyon veszélyes, mert orosz fejlesztésű robotkarja mindennél erősebb. Ám Amerika Kapitány nem hagyja, hogy Bucky a gonoszt szolgálja és megmenti barátját, miközben leleplezi és megállítja a SHIELD legmagasabb vezetőségébe is beépült legfontosabb HIDRA vezetőt.

A kép forrása: bbc.com

A Polgárháborúban a bosszúállók egy sikertelen bevetésüket követően két táborra szakadnak: egyik oldalon a Vasember (Robert Downey Jr) köré csoportosulva az ENSZ felügyeletet elfogadók állnak, míg velük szemben a másik oldalon Rogers kapitány mellett kitartva a függetlenséget védők helyezkednek el. Őket támogatja Rogers egykori szerelmének, Peggynek unokahúga is, Sharon (Emily VanCamp), aki mellesleg nőként sem közömbös Rogers számára. A két tábor összetűzése polgárháborúvá fajul, mert a szuperhősök nagy része szerepet vállal az egymás elleni harcban (egyik vagy másik oldalon). Közben kialakul egy másik konfliktus is: feltűnik egy civil, bizonyos Baron Zemo (Daniel Brühl) akinek családját annak idején a Bosszúállók ölték meg (egy bevetésük alkalmával, de nem szándékosan), így a férfi körmönfont bosszú-csapdát állít a szuperhősöknek. Ördögi tervében a két legfőbb szuperhős, Amerika Kapitány és a Vasember összeugrasztása a kulcs, ami majdnem tragédiával végződik.

Amerika Kapitány az igazságért való harc, az önkény elleni küzdelem és a bajtársi összetartás szimbóluma. Villámgyorsan fut, villámgyorsan üt és villámgyorsan győz le akárkit. Például közelharcban, vagy legendás pajzsával, mely minden kibír (robbanást, golyókat, bármit). Mindhárom vele készült epizódban a helyes úton jár, kitart elvei mellett és hűséges barátaihoz (illetve azok is hozzá). Akárhányszor újranézhető filmélmény a trilógia mindegyik epizódja, főleg akciófilm-kedvelőknek és mindazoknak,. akik annyira szerencsések, hogy megőrizték gyermeki énjüket. 

 Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: King's Man - Kezdetek, Ne nézz fel (2021), Megbocsáthatatlan, Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem,   

Matthew Vaughn brit producer és rendező harmadik Kingsman filmje egy korábbiaktól teljesen elérő stílusú kaland-áradat, mégpedig egy 131 percnyi játékos (de maratoni) történelemórába "ágyazva". Alapállás két századfordulós talány: egyrészt: lehetséges e, hogy a történelem-könyvekből (és tanulmányainkból is) jól ismert első világháborús konfliktus-rendszer mögött egy titkos társaság állt egyetlen vezetővel? Másrészt: lehetséges e, hogy ezzel a bizonyos titokzatos személlyel (és szervezetével) csupán egyetlen nagyon kis létszámú, de az angol király által támogatott csoport vette fel a harcot, akiket úgy hívtak: Kingsman? Vaughn filmje mindkét kérdésre "igen" választ ad.  

A kép forrása: link

Sőt, a script meg is nevezi a feleket: egyik oldalon Orlandó gróf áll, Oxford hercege (Ralph Fiennes), a hozzá tartozó "harcostársakkal" - így különleges képességű házvezetőnőjével Pollyval (Gemma Arterton), inasával, Sholával (Djimon Hounsou) és fiával, Conráddal (Harris Dickinson) - a másikon pedig a történelemből jól ismert figurák csapata, Gavrilo Princippel, Mata Harival, Raszputyinnal és persze az utolsó pillanatig rejtélyes főgonosszal. Együttesen erősek, ügyesek és alapjaiban tudják befolyásolni Európa sorsát. De kik is ők?

Gavrilo Princip onnan lehet ismerős, hogy ő lőtte le 1914 június 28-án Szarajevóban az osztrák trónörököst (Ferenc Ferdinándot), Raszputyin onnan emlékezetes, hogy II. Miklós orosz cár tanácsadójaként (és misztikus, gyógyító szerzeteseként) kétes hírnevet szerzett magának, Mata Hari pedig hírhedt kémnő volt a németek szolgálatában. Ők hárman és még néhány nagyon befolyásos tanácsadó a német császári udvarban és a főbb monarchiákban összefognak egy "pásztor" nevű vezető irányítása alatt, hogy Angliát megbüntessék és az általuk gerjesztett világháború vesztesévé tegyék.

A kép forrása: link

És kik azok, akik megállítanák őket? Oxford hercege természetesen, aki fényűző és hatalmas kastélyban él és kiváló kapcsolatokkal rendelkezik mind a brit hadsereg, mind pedig a királyi udvar felé. Önszorgalomból teljesen magától kezdi kialakítani alig három fős kis csapatát az európai események megfigyelésére. Később ebbe a csapatba veszi be fiát is, a 18 éves Conradot, akinek rögtön egy moszkvai feladatot szán: neki kell lekötnie Raszputyint, amíg a többiek megmérgezését próbálják megoldani. Az akció azonban nem várt nehézségekkel zárul de megindul a Kingsman szabóságot bázisul használó első igazi titkosszolgálat akció-sorozata.

A Kingsman kezdetek minden szempontból eltér a két korábbi, Taron Egerton jegyezte résztől. Itt ugyanis nem az akciójelenetek a fontosak, hanem maga a sztori és a sajátos stílus, melyben sokkal összetettebb karaktereket, illetve sokkal több érzelmet is kapunk. Ralph Fiennes bár a napokban (december 22-én) töltötte be az 59-et, elképesztően jó formában tolja végig az akció-jeleneteket. Pedig nincs könnyű dolga: vívnia kell a pörgő-forgó Raszputyinnal, sziklafalon kell felmásznia és közelharcba is kell bocsátkoznia legvégül a főgonosszal.

A kép forrása: link

Apropó főgonosz: személye abszolute meglepetés (természetesen nem árulom el, hogy ki az), de ami motivációit illeti: nem éppen kidolgozottak és indokoltak. Viszont aki alakítja, hihető a szerepben és végtére is ez a lényeg. Karaktere gyűlöli Angliát, gyűlöli az európai arisztokráciát és gyűlöli a három legnagyobb hatalmat képviselő uralkodót is (az unokatestvéreket): V. Györgyöt, II. Vilmost és II. Miklóst. Mindent meg is tesz bukásukért, sorra foglalkoztatva a történelem furcsa alakjait (a már említett hármast: Mata Harit, Gavrilo Principet és Raszputyint), sőt még Lenin is felbukkan köreiben.

A King's Man kezdetek legnagyobb részt akciófilm, kisebb részben szövevényes krimi és lesújtó dráma, miközben ambivalens módon rengeteg vígjátéki elemet is tartalmaz. Erősen rámegy arra, hogy a történelem iránt érdeklődőket meghökkentse minden ismert esemény alternatív háttér-magyarázataival. Ebből következően azok, akik nem nagy történelem fanok, talán kevéssé értékelik (sőt talán unják is). Mivel én nem tartozom közéjük, sőt hivatásom a történelem, nagyon élveztem a film minden percét. Ami a szereplőket illeti: Ralph Fiennes szerintem zseniális a karakterében, az ifjú Conradot alakító Harris Dickinson kicsit sótlan alakítást nyújt, Gemma Arterton viszont vonzó, izgalmas és szexi a hírszerző-nevelőnő szerepében. Matthew Goode új oldaláról mutatkozik meg, ugyanis nálam a 2010-es Szökőhév című romantikus vígjátékban még nem mutatta meg, hogy képes drámai és gonosz karakterek megformálására is.

Nagyon jók a képi beállítások, a századfordulós és világháborús városképek, front-hátterek illetve helyszínek megjelenítése. Mi kell még egy stílusos kaland-akciófilmhez? Értékelésem erős 75%.

Ajánlom azon akciófilm kedvelőknek, akik szeretik a századfordulós jeleneteket és a történelmet, illetve azoknak, akiknek bejött a 2009-es és 2011-es Sherlock Holmes Robert Downey Juniorra, mert hasonló a stílus, hasonló a humor és hasonló a korszak is. 

B.Ú.É.K. minden kedves olvasómnak!

 Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: Ne nézz fel (2021), Megbocsáthatatlan, Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem,   

Adam McKay groteszk szatírával lepte meg a Netflix nézőit karácsonykor, melyet magam is bevállaltam épp szenteste. A sztori méltó zárása volt életem eddigi legrosszabb évének, hiszen éppen annyira volt szürreális, mint az egész 2021-es esztendő számomra. A film alapsztorija egyszerű: adott egy tudós, Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) a Michigani Állami Egyetemen illetve egy doktorijára készülő fiatal csillagász-nő, Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence), akik azonosítanak egy Föld felé száguldó halálosan veszélyes üstököst.

A kép forrása: eu.detroitnews.com

A 9-10 km átmérőjű égitest Földbe csapódása közel 100% bizonyosságú - mégpedig 6 hónap múlva - ami akár ijesztő is lehetne, hisz az emberiség kihalását jelentené, ám a két tudós felfedezését valahogy senki nem veszi komolyan. Sem az USA elnök-asszonya, Janie Orlean (Meryl Streep), sem a TV felkapott riportere, Brie (Cate Blanchett). Pedig az esemény kétségtelenül be fog következni, ahogyan azt egyre több kutató is megállapítja szerte a világon. (És mindenkinek vacak napja lesz, hiszen az lesz egyben az utolsó is életében. Kihal az emberiség, kész, vége.)

A film egy szatíra, mely groteszk tükröt tart elénk korunk értéktelenségben tobzódó világáról, melyben a komoly dolgok alig kapnak figyelmet, csupán a felszínesség, a bulvár és a sztár-pletykák számítanak. Amikor egy valóban fajsúlyos hír jelenik meg az amerikai sajtóban, a nézők nem akarják elhinni, a korrupt-kormányzat pedig először eltussolni akarja, majd hasznot húzni az egészből. Mint kiderül ugyanis, az üstökös hasznos ásványokban gazdag, így a Fehér Ház szétrobbantani akarja, hogy az üstökös darabjai a Földre hulljanak és összeszedhetőek legyenek. Kockázatos dolog, mert azzal jár, hogy az utolsó pillanatig várni kell, mindent egy lapra feltéve. De a nyereség-orientált Fehér Ház, őrült elnöknőjével és még őrültebb tanácsadóival (Mark Rylance és Jonah Hill) nem törődik a racionalitásokkal, csak a pillanatnyi érdekek mozgatják őket.

A kép forrása: Netflix

A sztori erősen átpolitizált: azt sugallja, hogy az amerikai kormányzat csak a párt-érdekekkel foglalkozik és arra is látunk utalást, hogy az idiótán viselkedő elnök-asszony demokrata lehet, hiszen egy fotón épp Bill Clinton ölelgeti. Ez valószínűleg a republikánus érzelmű film-készítők fricskája lehet az amerikai baloldal felé, noha éppen a republikánus "héják" által támogatott Bush-kabinet lőtt akkora bakot Irak lerohanásakor mint ide Lacháza (hogy egyéb bal-fogásaikat ne is említsük).

A lényeg azonban mégis csak az, hogy a fél év lassan letelik és az amerikai kormány alig tesz valamit a becsapódás elkerüléséért. Főhőseinket pedig - akik lelkiismeretesen próbálják minden lehető módon cselekvésre ösztönözni a hadsereget, a NASA -t, mindenkit - kirúgják állásaikból. Itt emelném ki, hogy az egyetlen egészséges lelkületű, normális gondolkodású, természetesen viselkedő és logikusan megnyilvánuló karakter a fiatal csillagásznő, Kate Dibiasky. Többször is ő mondja ki egyedül a valóságot, ő viselkedik egyedül racionálisan. Ám az érzelmeit felvállaló ember, a többiek értetlenségén felháborodó, dühkitörést kapó és a mások arcába igazságot kiabáló személy (mint amilyen előbb Kate, majd Mindy professzor) csak ellenszenvet kelt ebben a  szürreális világban.

Az utolsó terv az üstökös szétrobbantására természetesen kudarcot vall. Kate feladja: összeáll az ifjú Quientinnel (Timothée Chalamet) hogy legalább férfi-társaságban töltse utolsó napjait, Mindy professzor pedig bár kezdetben hinni próbál a kormány terveiben, végül ő is átlátja az elnök-asszonyt irányító üzletember, Peter Isherwell (Mark Rylance) őrült mozgató-rugóit. Utolsó napjaira visszatér feleségéhez - akit korábban egy csinos riporternőért hagyott el - és családja körében készül az elkerülhetetlenre.

A kép forrása: mafab.hu

A Ne nézz fel több társadalom-kritikai elemet is hordoz: bírálja felszínes életmódunkat, mely nem foglalkozik a komoly és értékes dolgokkal, bírálja politikai rendszereinket, melyben a legfelső politikai elit irányít mindent (még a demokráciáknak kikiáltott országokban is) és bírálja a nyugati sajtó, TV, média felszínességét is, hiszen sztárocskák, riporterek, bemondók és média-hírességek kezében láttatja tájékoztatásunk teljes felelősségét. A filmbeli "Ne nézz fel mozgalom" a szem-ellenzős, kormányt-követő, populista, szervilis és beszűkült ostobák minta-mozgalma is lehetne, melynek különböző arche-típusai ma is megfigyelhetőek a világ több pontján is (sajnos). A film szinte már idegesítő és bosszantó egyértelműséggel tálalja az amerikai életforma (és a nyugati élet-stílus) hibáit, miközben egy szürreális helyzetet vázol elénk az emberiség kihalásáról.

Az egyes alakítások vegyes színvonalúak, de általában gyengécskék. DiCaprio karaktere alapból ambivalens, de a Titanic sztárja nem is nagyon tud belőle többet kihozni. Egyedül Jennifer Lawrence alakít értékelhetőt, akinek elismerés jár ugyan, de nyilván egymagában nem mentheti meg a filmet, mely így inkább közepes. Frizurája mellett képtelenség elmenni és a "katasztrófa" kifejezéssel illethető leginkább, mely így nem csak a film műfajára utal (katasztrófa-film), hanem a művésznő borzalmas hajviseletére is.

Értékelésem a Ne nézz fel -re: 60%, ha filmként vizsgálom és 70% társadalom-kritikaként (ha annak fogom fel és nem szórakoztató groteszk vígjátéknak).

 Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: Megbocsáthatatlan, Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem,   

Az idén 57 éves Sandra Bullock számomra legelőször az 1994-es Féktelenülben bukkant fel, fiatalos, vagány és szeleburdi utasként a Keanu Reeves által "megostromolt" Long Beach -i buszon. Az akkoriban 29 éves, nagyon csinos színésznő ezt követően a romantikus vígjátékok felé fordult, de olykor-olykor akciófilmekben is felbukkant (mint A hálózat csapdájában). Pályafutása mostani, 50 pluszos szakaszában azonban olyan drámákban jelent meg, mint a Gravitáció, a Madarak a dobozban és most a Megbocsáthatatlan.

A kép forrása: polygon.com

A kérdés felvetődik: jól áll neki a dráma? Az én válaszom az első két kísérletére még a "nem" volt, de a Megbocsáthatatlanban óriási alakít. A film jelenleg a Netflixen tekinthető meg szinkronos változatban. Az alábbi, bekeretezett részben a film rövid sztorija olvasható (a fordulatok és csattanó elárulása nélkül). Aki inkább úgy tekintené meg a filmet, hogy semmit nem akar tudni történetéről, ugorja át.

A Megbocsáthatatlan egy különleges film szenvedésről, küzdeni akarásról és a társadalmi megbélyegzés keserves tanulságairól. Nora Fingscheidt rendezőnő kiváló érzékkel nyúlt a témához ideális párost alkotva Sandra Bullockkal, aki óriási alakít ebben a darabban. Játékában megjelenik a fájdalom de a kőkemény elszántság is, miközben átélhetővé teszi számunkra egy kiközösített, de testvéréért harcra kész nő küzdelmeit. 

A kép forrása: faz.net

Kapunk elgondolkodni valót is bőven. Az első mindjárt a kérdés: vajon bennünk megvan a képesség arra, hogy ennyire komoly trauma után talpra álljunk? Vagy bennünket elsodorna egy ilyen tragédia és padlón maradnánk? A másik szintén fontos morális dilemma: egy bűnösnek kikiáltott ember tényleg olyan szörnyeteg, mint hisszük? Vagy olykor tévedhet a rendszer is? 

Ami személy szerint engem a legjobban megfogott ebben a történetben, az Ruth hihetetlen elszántsága, amivel minden nehézségen úrrá tud lenni. Én is küzdeni kényszerültem egyszer a számomra legfontosabbakért, a gyermekeimért egy válási perben és még emlékszem a jeges félelemre, amit az okozott, hogy esetleg alig láthatom majd őket (nem így lett szerencsére). Nyilván ez nem mérhető a filmbeli iszonyatos tragédiák sorozatához, amit a börtön jelent és a társadalmi kiközösítés, de mégis segít beleélni magam a nő helyzetébe. A végső összegzés: kiket szeretünk, azokért bármire képesek vagyunk. Sandra Bullock mindezt képes megmutatni ebben a legújabb filmjében, mely így egy nagyon erős alkotásként 85%-os értékelést kap tőlem. 

Rendezés: 85%, alaptörténet és script: 85%, színészet: 90%, látvány-világ: 75%. Átlag: 84-85%. A leginkább kiemelkedő benne: a főszereplő alakítása. (2021.12.17.)

Ha tetszett, olvasd el egyéb írásaimat is itt a Harperen: Az utolsó párbaj - történelmi film, Senki - látványos kisember sztori, Elk*rtuk - politikai film, A nagy pénzrablás, A Snowpiercer világa, A 10 legkedvesebb filmem,  

A 2013-ban megjelent Snowpiercer - Túlélők viadala Bong Joon-ho rendezésében és Chris Evans főszereplésével kedvező fogadtatásban részesült annak idején mind a kritikusok, mind pedig a filmkedvelők oldaláról és az év egyik sikerfilmje lett.  A Rotten tomatoes jelenleg 94%-ra értékeli (tomatometer), ami még akkor is figyelemreméltó, ha közben az IMDb-n 7,1 ponton áll ami ugyan szintén nem rossz eredmény, de valós értékén alul pontozza a filmet. Bár hivatalos besorolás akciófilmként jegyzi, valójában egy sok jelentéssel bíró társadalmi disztópia, mely egy különleges forradalom vízióját tárja elénk.

Az elnyomottak, kizsákmányoltak, kiszolgáltatottak rétege egy nap megunja az önkényt és egy alkalmas vezető, a bátor és harcias Curtis Everett (Chris Evans) mögé beállva fellázad elnyomói ellen (a diktátorra támadva). Az egész helyszíne pedig egy folyton száguldó vonat, mely a teljesen kihalt, jéggé fagyott Föld bolygó egyetlen túlélőhelye. Az emberiség a globális felmelegedésre ugyanis rossz választ ad (lehűlést gerjesztő anyagot juttatott a légkörbe), mely fordítva elsülve globális megfagyást okoz, kipusztítva az emberiséget. Azaz csak majdnem kipusztítva, mert egy évtizedek óta mozgásban lévő, a Földön körbe-körbe száguldó vonat több ezer utasa és lakója túléli az egészet. Csakhogy óriási különbségek alakulnak ki a szerelvényen: a mozdonyt egy diktátor uralja, Wilford (Ed Harris), aki mindenkinek parancsol, a vonat első fele kiváltságosokkal teli, akik jó módban élnek, a végében pedig szörnyű körülmények között kiszolgáltatottak nyomorognak, katonák által kordában tartva. Ám ők a leginkább összetartóak.

Hogy mi fogott meg a Snowpiercer világában? Többek közt különlegessége, harciassága, küzdőszelleme és egy lehetséges, szörnyű jövőkép megjósolásának lehetősége. De milyen világ is ez? Kemény, rideg és kegyetlen. A vonat végében élők közt felértékelődik a barátság, mert csak ez maradt számukra. Kitartanak egymás mellett, törődnek a másikkal és közösen küzdenek szabadságukért. Kevés örömben van részük, Curtisnek nincs barátnője és bár az emberek egy része párjával él, a többségének nincs semmi mása az égvilágon.

A film alaphangulata pesszimista és szürreális, a fontos karakterek mind egymás után halnak meg a harcban, ahogyan vezérüket követik a lázadás során és haladnak a vonat eleje felé. Eőször Curtis jobbkeze és barátja, Edgar (Jamie Bell) hal meg, majd a vonat nagy öregje, Gilliam (John Hurt) végül másik két jó barátja, Tanya (Octavia Spencer) és Andrew (Ewen Bremner), legvégül önkéntes testőre, Grey (Luke Pasqualino). A kudarc, a tragédia és dráma minden percben tapintható. A Snowpiercer világa a küzdés világa, a mindennapi túlélés terepe, a veszteségek átélésének helyszíne, ahol nehéz megőrizni a tovább-élésbe vetett hitet.

Nem tagadom sok párhuzamot érzek ennek a világnak a mindennapjai és jelenlegi életem mindennapjai között. A hiábavalóság, a felesleges harc, a monotónia, a kudarcok sorozata, a társtalanság és a mindent beborító állandó szürkeség illetve örök pesszimizmus valahogyan rokoníthatóak köztem és Curtis Everett karaktere (illetve élete) között. Ahogyan ő is sorra veszít el mindenkit maga körül, csak éppen nagyon rövid idő alatt és ahogyan nálam is történik ez sokkal lassabban az közel áll egymáshoz. A történet zárása pedig kétértelmű, nehezen megfejthető, ahogyan sokunk életének finise is.

A Snowpiercer remek film rengeteg tanulsággal, jó akciójelenetekkel, drámával, izgalommal és Chris Evans óriási alakításával. Az "árnyékos oldalon" élők számára szinte "kötelező" film.

Lezárult egy időre (talán végleg) a La casa de papel (Money Heist) azaz A nagy pénzrablás című népszerű spanyol akció-sorozat történetfolyama amikor az utolsó, ötödik évad záró részei is felkerültek a Netflixre (december harmadikán). A bankrablós, pénznyomtatós illetve aranykészlet elrablós sztori különleges befejezést kapott drámával, fordulatokkal és izgulós jelenetekkel valódi pörgős szórakozást adva a nézőknek.

A nagy pénzrablás sikerének titka valószínűleg az egyedi karakterisztika (az egyes karakterek összetett bemutatása, megformálása) és a folyamatosan meglepetéseket biztosító, rejtélyekkel teli, szövevényes történetvezetés, mely minden epizódnál ad bőven gondolkodni valót a nézőknek. A központi karakter az okos, ravasz, de esendő, vagyis hibákkal teli és mégis zseniális Professzor, Sergio Marquina (Álvaro Morte), aki mindkét nagy rablási akció esetében a tervek egyengetője illetve a kezdetben 8 fős, majd számtalan taggal bővülő kis rabló-csapatok vezetője. Fontos társai a tervezésben: testvére, Berlin (Pedro Alonso) és annak barátja Palermo (Rodrigo de la Serna). A kezdeti csapat tagjai: Tokió (a narrátor), Nairobi, Helsinki, Oslo, Rio, Moszkva és Denver mindannyian nagyvárosokról kapott nevekkel, névtelenségük biztosítása miatt.

Később csatlakozó tag: a nyomozónő, Raquel (Itziar Ituno), Mónica (a későbbi Stockholm), Marseilles, Manila, Bogota, Benjamín, Pamplona. Mindannyiuk kis élettörténetét megismerjük, a forgatókönyv élvezetes egyszerűséggel mutatja be sztorijaikat. Szerethető figurák, emberi tulajdonságokkal így azt érezzük, hogy csapatukba akár mi nézők is odakerülhetnénk, emiatt pedig magunkénak érezzük vágyaikat, céljaikat tiszta szívből szurkolva sikerükért.

Közben három nő is melléjük áll, akik korábban ellenfeleik voltak: Murillo nyomozó, aki az első két évadban még a nyomozást vezeti ellenük, Monica, aki a túszok közt van a sorozat elején és Ailcia Sierra, aki a rendőrség legjobbjaként majdnem véget is vet akciójuknak. Átállásuk bizonyítja: a Professzor vezette csapat nem akárkikből áll, különleges emberek ők, akik még ellenségeiket is maguk mellé képesek állítani.

Az első két évad a történelem legnagyobb bankrablást mutatja be, mely valójában euro bankjegyek nyomtatását és ellopását jelenti, egy mesteri terv végrehajtásával. A harmadik és negyedik évad már a madridi spanyol aranytartalék megkaparintásáról szól egy kibővült csapattal. Végül a záró évad már hihetetlen fordulatokkal, kudarcokkal az elmenekülés körül forog.

Ami a befejezést illeti: az utolsó részek (de igazából már 4. évad is) a veszteségekről szól és arról, hogy a kezdetben hősként sikereket arató csapat, hogyan éli majd túl ezt az egészet. A esélyek egyre rosszabbak, a néző az utolsó pillanatig nem tudhatja, hogy megússzák e és meghal e még egy kedvencük. A Jesús Colmenar - Alex Pina páros (rendező és forgatókönyíró) zseniális érzékkel adagolja a meglepetéseket és fordulatokat miközben a cselekmény az időben ugrál és fokozatosan, lassan derülnek ki az egyes karakterek titkai, tervei.

A legvégén a Professzor nem számol egy tényezővel, mégpedig Berlin párjával, Tatjanával (és Berlin fiával) akik majdnem teljesen tönkreteszik a végkifejletet. Ám kiderül: még ez a véletlen és szerencsétlen fejlemény is jól sül el és valójában még segíti is a megmenekülést. A zárás egyszerűen zseniális (harmadszor használva ezt a jelzőt erre a filmre): megoldja a nyitva hagyott kérdéseket és a teljes győzelmet a Professzor számára.

A magam részéről legkedvesebb karaktereim: a Professzor és Raquel (Lisszabon), a legkedvesebb jeleneteim: a közös éneklés Berlin és a Professzor részvételével (Bella Ciao ének) illetve Raquel megkérése, legizgalmasabb jelenet pedig: második évad legvége a meneküléssel (ami sikerrel zárul).

A nagy pénzrablás az utóbbi évek egyik legjobb sorozata. Remélni szeretném, hogy folytatni fogják egyszer valamikor, lehetőleg ugyanazzal a készítői csapattal és szereplőgárdával.

***

Óriási várakozással ültem be az Elk*rtuk című magyar filmre, noha nem politizálok, csupán a történelmet szeretem és jól emlékszem a 2006-os eseményekre, melyeket vidéki lévén a TV képernyő elé szegeződve követtem végig annak idején. Viszont 15 évvel ezelőtt, az öszödi beszéd kiszivárogtatását követően [teljes szövege itt olvasható] több barátom is jelen volt a főbb megmozdulásokon: a TV székház ostrománál szeptember 18-án este és az október 23-i tüntetésen is az Astoriánál illetve a Deákon. Mindezeken túl hallottam véleményeket mindkét oldalról (pesti rendőr ismerőstől és tüntetőtől egyaránt) arról, hogy mi is zajlott szerintük valójában a kritikus estéken. Ilyen előzmények után került magas szintre várakozásom a brit rendező, Keith English filmje iránt.

A kép forrása: 24.hu

Először a karakterekről. Az akkori események legfontosabb szereplőit közül néhányan az Elk*rtukban valamiért fajsúlyos szerepet kapnak. Ilyen például Szilvásy György, aki 2006 őszén a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt (mondhatni Gyurcsány jobb keze), bár a film már 2006 őszén titok-miniszterként szerepelteti. (Ezt a beosztást csak 2007 júniusában kapta meg.) Őt Bede-Fazekas Szabolcs alakítja (szerintem zseniálisan). Mellette kiemelt jelentőségű a produkcióban Hann Endre a Medián közvélemény-kutató cég feje (Bokor Barna) és Dobrev Klára, az akkori miniszterelnök felesége (Gubás Gabi). A 2006-os események másodvonalában szerepelteti a produkció Jánosi Ferenc honvédelmi minisztert (Őze Áron) és Gál J. Zoltán politikai államtitkárt (Jánosi Ferenc) illetve a 2006-ban még közvélemény-kutató Karácsony Gergelyt (Marosán Csaba). Néhány jelenetben bukkan fel csupán Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitány is (akit sajnos nem tudtam kideríteni, hogy ki alakít a filmben, noha felismertem a karaktert). Az első problémám a filmmel kapcsolatban éppen a kiemelt figurákkal kapcsolatos: valóban rajtuk múltak azoknak a bizonyos napoknak a végzetes hibái? Gergényi persze oké (bár őt látjuk legkevesebbet a filmben) és Szilvásy is érthető (bár ő már kevésbé) viszont a többiek túlexponálása számomra teljesen érthetetlen. Főleg Hann Endréé.

Felül Hann Endre és mellette az őt alakító Bokor Barna, alul Szilvásy György, mellette Bede-Fazekas Szabolcs. A montázs forrásai: nepszava.hu és inacioangelos.wordpress.com

Tovább lépve érdemes megjegyezni, hogy a film 4 fontos üzenete egyértelművé teszi, hogy a készítők és producerek (film-támogatók) mit gondolnak 2006 őszének eseményeiről. Ezek a következők: 1.) A Balatonöszödön zárt körben elhangzott Gyurcsány-beszédet maga az MSZP szivárogtatta ki, hogy megelőzze az egészről akkoriban értesülő ellenzéket, mert így a hirtelen meginduló fővárosi tömegmegmozdulások rossz színben tüntették fel a tiltakozókat és mérsékelték (mondhatni: "figyelem-elterelték") a beszéd nemzet-sértő mondatainak bántó élét. 2.) A Szilvásy körüli tanácsadó-kör (mely szerintem egyáltalán nem valószínű, hogy azokból állt volna akiket a film megnevez [szerk.megj]) nyolc nappal a tiltakozások előtt már tudott a beszéd illetéktelen kezekbe kikerüléséről, így kidolgozhattak egy tervet az események "kezelésére" és irányítására. 3.) A TV székháznál a hatóságok szándékosan nem küldtek utánpótlást az épület rendőri felmentésére, hogy aztán fondorlatos módon a tüntetők és zavargók tömege náci-fasiszta csőcseléknek legyen beállítható. 4.) Október 23-án a rendőrök direkt tolták a harcias tiltakozókat az Astoria békés megjelentjeire (a Fidesz-gyűlés megemlékezőire), hogy aztán jól erőt demonstrálhassanak. Ekkor hangzik el a Dobrev Klárát leginkább démonizáló mondat a filmben (Hann Endre civileket féltő felvetésére) miszerint a tömeg békés tagjai "járulékos veszteségek" csupán, ha megindul a rendőr attack.) Ami a film 4 politikai üzenetét illeti: mindenki maga döntse el, mennyire hihetőek ezek mozgató-rugók és mennyire vehetőek komolyan egyáltalán. Vagy tényleg így volt vagy nem (ez utóbbi esetben egy nagyot hibázó miniszterelnök vezetésének kapkodásáról beszélhetünk, illetve a nagyon rosszul felmért helyzetek szervezetlen kezeléséről)

Kép: részlet a filmből. Forrás: valaszonline.hu

És most a filmről dramaturgiai alapon. Azt kell mondjam a film önmagában véve, leszámítva az eddig említett politikai vonatkozásokat egyáltalán nem rossz. A rendezés profi, a tempó pörgős, a figyelem-felkeltés folyamatos, a színészi alakítások színvonalasnak mondhatóak. Jó az alap-megközelítés is: egy fiatal 30-as tévés újságíró, Nándi (Mózes András) és nagyon csinos közvélemény-kutató barátnője, Réka (Bánovits Vivianne) felismerik a hatalmon lévő elit sunyi ravaszkodásait és a közvéleményt manipuláló húzásait sőt bűneit, (a kiszivárogtatott öszödi beszéd keltette megmozdulások kapcsán) így magán-akciókba kezdenek. Ilyen az is, amikor rájönnek: a TV székházhoz szándékosan nem küldenek felmentő rendőr-egységeket, hogy az ország felháborodjon a fővárosi csőcselék tombolásain és a zavargókkal foglalkozzanak ne az egészet elindító beszéddel. Tenni akarnak ennek nyilvánosságra hozásáért. (Itt jegyezhető meg, hogy ezen az alapon az ellenzék is csinálhatna egy filmet arról a nem minden alapot nélkülöző feltételezésről, hogy a TV székháznál felbukkanó, felheccelt és a B-közép futball hulligánokhoz kísértetiesen hasonlító első sorok tagjait az akkori ellenzék Fideszes prominensei küldték a helyszínre. Ha egyszer készül ilyen film, én arra is kíváncsi leszek.) Mindenesetre a TV székház ostromának bemutatása az egyik legjobb jelenet a filmben. Tökéletesen visszaadja ugyanis a rendőrök kétségbeesett helyzetét és hangulatát a túlerőben lévő támadók rohama alatt.

A kép forrása: origo.hu

Elismerés illeti a gyönyörű Bánovits Vivianne alakítását és a magam részéről Bede-Fazekas Szabolcs játékát is, aki lehengerlő határozottsággal jeleníti meg a mindenható titok-miniszter hatalmat szimbolizáló alakját. Ami Gubás Gabit illeti, mindig szerettem az alakításait, de ezúttal nem tudtam kellőképpen értékelni, mert képtelen voltam elvonatkoztatni az általa megformált karakter manipulatív ábrázolásától. Kétségtelen hogy Dobrev Klárát aktuálpolitikai okokból kellett 2006 főbűnösének beállítani, ami nem csak képtelenség de átlátszó propaganda-fogás is. A film hihetőnek tűnő és nevetségesen hatásvadász elemei kb egyenlő arányban jellemzik a forgatókönyvet. Jók például a menekülős részek (amikor Rékát üldözik, vagy az utcán oszlatják a tömeget) de túlzóak azok a helyzetek, amikor a miniszterelnök felesége dönt százezres tömegeket érintő oszlatási, rendőrségi ügyekben. Temérdek scene került egyértelműen politikai céllal a filmbe, melyeket rögtön kiszúr az ember.

A kép forrása: beol.hu

A központi szereplő, Réka alakja árnyaltan, néhol ellentmondásosan kerül bemutatásra: kezdetben tiszteli főnökét, Hann Endrét, majd meglátja benne az opportunistát, aki elveit is félreteszi a karrierért, majd újra tisztelni kezdi, sőt mi több véleményére kíváncsi. A néző végig Réka szemével látja az eseményeket és válik a csinos közvélemény-kutató szurkolójává. A történet végére Réka már-már népi hős, az igazság bajnoka, aki önfeláldozó akcióval próbálja lebuktatni a gonosz hatalmasokat, elsősorban a fő-fő gonosz first ladyt. Még a nép gyermekeként megjelenő taxis is neki szurkol, hogy ugyan tüntesse már el a böszmét és a minden szálat kezében tartó feleséget. (Ha irodalmi analógiát keresnék, akkor Dobrev Klára filmbeli beállításáról Alexander Dumas Három testőrének Milady karaktere jutna eszembe, aki ördögien gonosz, de akit végül a hős testőrök elfognak.) Csakhogy a filmbeli történetben nem győzhet az igazság, csak a gaz elnyomók, akik megússzák a felelősségre vonást és lebukást.

Az Elk*rtuk semmiképp sem történelmi film, bár lehetett volna az belőle. Igazság szerint kár érte, mert a színészeken nem múlott minőségibb és jobb célt szolgáló (az események mozgatórugóit objektíven vizsgáló) kivitele. Mégis szórakoztató a maga nemében, ha valaki nem veszi készpénznek sugalmazásait. Értékelésem a dramaturgiára 50% (ha politikai krimiként vagy thrillerként nézzük) a "tényfeltáró" jellegére pedig 10%.

Az orosz származású Ilya Naishuller egy ütős, John Wick jellegű akcióthrillert rakott össze Nobody címmel, az 59 évesen is kevéssé ismert Bob Odenkirk főszereplésével. Az idén nyáron mozikba került produkció meglepte a világot: az "átlagember" pusztítása érzés feltámasztásával, mely bár nem egyedülálló a filmtörténetben, ezúttal hatásos tálalással, sztárok nélkül került bemutatásra. 

A fő karakter egy teljesen átlagos középkorú fickó, Hutch Mansell (Bob Odenkirk) aki bár sportos megjelenésű, unalmasan egyhangú kertvárosi életet él családjával. Ő a tipikus amerikai átlagember, akitől távol áll az erőszak. Legalábbis ez a felszín. Aztán történik valami, ami kizökkenti a pasast a megszokásból: betörnek házába. Bár a nagyobb baj elkerülése érdekében inkább türtőzteti magát a betörőkkel szemben, legbelül visszavágást fontolgat és az elkövetők felkeresését. A sikeres magánakciót követően - melynek során megtalálja a bűnözőket és visszaszerzi, amit elvettek tőle - valami "átkapcsol" Hutch -ban: hazafelé a buszon puszta kézzel intéz el egy öttagú bandát, akik az utasokat zaklatják. Gyors ütései, verekedése, pusztító fellépése profi képzettségre utalnak: kiderül, hogy Hutch korábban a CIA gyilkológépe volt. Ugyanakkor arra is fény derül, hogy nem akárkiket intézett el a buszon, hanem Julian Koznyecov (Aleksei Serebryakov) orosz maffiavezér öccsét. 

Az ügy szabályos háborúvá fajul: egyik oldalon az orosz maffia áll, a másikon pedig Hutch és apja (Chritopher Lloyd) illetve korábbi hitman-társa, Joey (Adrian McLean). A küzdelem során bebizonyosodik, hogy Hutch mestere a közelharc mellett a kézifegyverek használatának is. Innentől viszont a film átmegy szabályos John Wick sztoriba: Hutch tömegével irtja a ruszki bérgyilkosokat, míg végül leszámol (nagy nehezen) magával a maffiafőnökkel, Kuznyecovval is. 

A Senki egy látványos akció-thriller, ügyes forgatókönyvvel, élvezetes rendezéssel és nagyon jó sztorival, mely még fordulatokat is tartogat számunkra. A legelső mindjárt az, hogy miképp lehet egy unalmas életet élő, átlagos amerikai családapa eredményes gyilkológép, maffiózók pusztítója. Értékelésem: 75%

Rendezés: 80%, forgatókönyv: 75%, látványvilág: 85%, színészet: 60%. Az átlag: 75%. Ajánlom akciófilm kedvelőknek és mindazoknak, akik szívesen "fedeznek fel" jó szórakozást ígérő alkotásokat a másodvonalbeli, sztárok nélküli filmek közt is.

***

A legjobb rendezők közt emlegetett Ridley Scott, különleges történelmi drámát készített idén, melyhez rangos szereplőgárdát nyert meg Matt Damon, Ben Affleck, Adam Driver és Jodie Comer részvételével. A film alapsztorija megtörtént eset, vagyis a karakterek és különleges történetük valóban megesett, mégpedig a sötét XIV. század végén, a háborúk és járványok sújtotta lovagkori Franciaországban.

A kép forrása: nytimes.com

A cselekmény a nagy pestisjárvány (1347-1352) után játszódik, a század utolsó évtizedeiben, amikor Anglia és Franciaország elhúzódó háborút vívtak egymással a francia trón birtoklásáért. A franciák V. Károly idején (1364-1380) még komoly győzelmeket arattak az angolok felett (tengeren és szárazföldön is) ám V. Károly fia, a gyermekként trónra kerülő VI. Károly (1380-1422) országlása már kudarcokkal teli korszakot hozott. Az 1386-ban is csak 18 esztendő uralkodónak részint a belső parasztlázadásokkal kellett foglalkoznia részint vesztes csatákba bonyolódnia IV. és V. Henrik támadó hadaival.

A francia nemességet ekkoriban az állandó harc és hűbéri szolgálat kötötte le: a grófok, főnemesek a király kegyeit keresték és birtokaik gyarapításával foglalkoztak, a kisnemesek, lovagok pedig a grófokat szolgálva igyekeztek kitűnni az angolokkal vívott csatákban, hogy hűségükért és vitézségükért újabb birtokrészeket kapjanak. Valóságos hűbéri láncok alakultak így ki: legfelül maga a király állt, alatt a hercegek-grófok helyezkedtek el (egész országrészeket uralva) miközben kisnemesek, lovagok sora felett gyakoroltak hűbérúri jogokat. A hűbéresnek fegyveresen kellett szolgálnia urát, mely szolgálatért cserébe birtokrészeket, várakat kaphatott (ha jól harcolt a csatákban és kivívta ura megbecsülését). A kisnemesek előnyös házasságkötésekkel is szerezhettek földeket: ha ősi származásuk (de üres zsebük) fejébe elvettek egy-egy gazdag de kevéssé ősi családba tartozó úrhölgyet.

A kép forrása: ca.sports.yahoo.com

Az utolsó párbaj című filmben Pierre d'Alencon gróf (Ben Affleck) testesíti meg azt a tipikus középkori francia tartományurat, aki kénye-kedve szerint halmozza el vagyonnal kegyenceit vagy éppen szegényíti el a neki nem tetsző, de őt szolgálni próbáló lovagokat és kisnemeseket (miközben a féktelen élvezeteknek él). Jean de Carrouges (Matt Damon) sajnos nem épp a kedvence, így rendszerint mellőzi is mindenben: nem ad számára például birtokokat és nem helyezi rangos pozíciókba sem. Ugyanakkor egy másik hűbéresét, Jacques DeGris fegyvernököt (Adam Driver) nagyon is kedveli és bár az illető nélkülözi a nemesi származást, felemeli és földesúrrá teszi. A két férfi: Carrouges (Kárúzs) és LeGris kezdetben még barátok, ám a közös uruk által kialakított helyzet (egyikük pártolása, másikuk teljes mellőzése) végül éket ver közéjük.

Érdekesség, hogy a különböző karakterek árnyaltan kerülnek bemutatásra, vagyis senki sem egyértelműen jó vagy rossz. LeGris például miközben élvhajhász, féktelen figura, közben művelt, latinul is folyékonyan beszélő, bátor harcos is, aki sokáig inkább segíti Caroougest mint bántja és elismeri érdemeit is (például többször megvédi közös uruknál, a grófnál). Ugyanakkor a sérelmeket elszenvedő és igazáért harcoló Carrouges egy műveletlen tuskó, aki hiúságában nem felesége megalázása miatt akar elégtételt venni (mikor értesül a megerőszakolásról), hanem személyes megkárosításáért (mert úgy fogja fel, hogy az erőszak az ő hírnevét csorbítja).

A kép forrása: variety.com

Marguerite és Carrouges frigye érdekházasság (birtokokért), melyben a gyönyörű nő a legkevésbé sem boldog. Ugyanakkor tiszteli férjét és segíti is birtokai igazgatásában. Marguerite a történet egyetlen becsületes és tiszta karaktere, aki mindvégig kiszolgáltatott a férfiak számára. Eleinte el kell viselnie, hogy apja házasságra kényszeríti, majd szolgálnia kell urát (az ágyban és a szolganép előtt is) boldogságot színlelve. Mindezek tetejében erőszak áldozata is lesz, melyért elégtételt követel, vagyis LeGris megbüntetését. Egy időre közös érdek vezérli a férjet és feleséget kapcsolatuk mégis hideg marad az utolsó pillanatig.

A színészi teljesítmények közül három emelhető ki: Adam Driver, aki LeGris szerepében óriási alakít, Matt Damon mint Carrouges és a minden elismerést megérdemlő, gyönyörű Jodie Comer. Mindhárman kitesznek magukért, emlékezeteset nyújtva.

A film alapsztorija és zseniális rendezése tökéletesen bemutatja a középkor kegyetlenül sötét világát, azt a világot melyben egy főnemes szinte bármit megtehetett, melyben egy nőnek semmihez sem volt joga (még akkor sem, ha gazdag nemesi családba született) és amelyben úgy döntöttek egy megerőszakolás ügyében, hogy az áldozat férjének és az erőszaktevőnek párbajt kellett vívnia, miközben az áldozat élete volt a tét (hiszen ha a férj veszít a nőt máglyahalálra ítélik). A dolog hátterében az a felfogás állt, hogy Isten dönt, hiszen aki veszít azt az Úr el akarja veszíteni, így természetesen nem lehet igaza sem, vagyis hamis a vádja, tehát megégetendő. Abszurd, ostoba és kegyetlen logika, de kiválóan példázza a középkorban általános hozzáállást.

Ami a valós történelmi alakok utóéletét illeti: Carrouges a párbajt követően még 10 évet élt és az 1396-os Nikápoly melletti török-ellenes csatában esett el, 66 évesen. Marguerite teljes és boldog életet élt, megpróbálva elfelejteni a történteket.

Értékelésem: 85%, a kiemelkedően jó rendezés (90%), a nagyszerű alakítások (80%) és az ütős, történelem-hű látványvilág (85%) miatt. /2021.10.17.14:08/